A félhomályban megvilágított szobában egy lenyűgöző rabszolga lassan magához tér mély álomból. Szigorú úrnője kiszolgáltatva találja magát, aki egy szigorú fegyelmezési és képzési napra ébresztette őt. A rabszolga angyali arcával és magával ragadó szépségével látványos látvány. Az úrnője viszont szigorú fegyelemtudós, aki hajthatatlan a tökéletességre törekvésében. Az előtte álló nap kihívást jelentőnek ígérkezik, szigorú szabályokkal és kemény büntetéssel minden engedetlenségért. A rabszolga, bár még mindig bódult, tudja, hogy kérdés nélkül engedelmeskednie kell az úrnőjének. A nap kibontakozása során a rabszolgák ártatlansága újra és újra próbára kerül, minden egyes úrnője határozott, fegyelmivel találkozva. A fegyelmi fegyelmi, fegyelmet nem hagy a tökéletességért, a kőkemény, kőkemény könyörtelenségre, a tökéletesség és a tökéletesség iránti vágyra. Ez a szigorú büntetés és az engedetlenség szigorú szabályainak való megfelelés szigorú büntetése.